A kutatók azt mérték fel, hogy másképp (egyértelműbben) mutatnak-e a másfél éves babák, amikor a “beszélgetőpartnereiknek” nagyobb szükségük van információra. A kutatásban részt vevő kicsiknek két felnőtt bemutatott egy felhúzható, ugráló bábut (ami a gyerekek körében nagyon népszerű volt) és egy egyszerű építőkockát (ami jóval kevésbé). Azt játszották, hogy az egyik felnőtt a babák szeme láttára elrejtette ezt a két tárgyat egymás mögé, egy-egy pohár alá, majd kiment. Ezután vagy ugyanaz a személy jött vissza, aki elrejtette a tárgyakat, vagy a másik felnőtt, aki ezt nem látta. A kutatók azt figyelték meg, hogy hogyan válaszolnak a gyerekek arra a kérdésre, hogy hol van a bábu.
Amikor ugyanaz tette fel a kérdést, aki eldugta a játékokat, kevésbé volt fontos, hogy a babák hogyan mutattak – a felnőtt egyedül is elsőre megtalálta volna a bábut. Amikor azonban olyasvalaki kereste az izgalmasabb játékot, aki nem volt ott a rejtéskor, ráadásul a bábu a kocka mögött volt, csak az egyértelmű mutatás lehetett hatékony segítség. Ha a babák csak arra figyeltek, hogy a kinyújtott mutatóujjuk vonalában legyen a bábu, a mutatásukat a közelebbi, a kockát rejtő pohárra való utalásként is lehetett érteni. A mutatáson kívül viszont nem volt más módjuk rá, hogy válaszoljanak a felnőttnek: egy etetőszékben ültek és nem érték el a poharakat, így nem tudták felfedni, hogy melyik alatt mi van.
Szerencsére a kicsiknek többféle stratégiájuk is volt, hogy hogyan jelezzenek egyértelműen: amikor például felemelt karral lefelé vagy hajlított karral oldalról mutattak, a felnőttek megértették, hogy most a hátsó pohárban érdemes keresniük. A babák többször használták ezeket a több erőfeszítést kívánó, de egyértelműbb mutatási formákat, amikor a felnőtt maga rosszul tudta vagy nem ismerte a játék rejtekhelyét. Általánosabban is pontosabban – azaz valóban a bábura és nem a másik tárgyra - mutattak, amikor a kommunikációs partnerüknek nagyobb szükségük volt információra.
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a másfél évesek megértik az összefüggést mások háttértudása és az információ értéke között. Amikor fontosabb, hogy megfelelően tájékoztassanak másokat, pontosabban, kreatívabban és rugalmasabban használják a kommunikációs eszköztárukat. Ezek a kifinomult kommunikációs készségek fontos szerepet játszanak abban, hogy a kisgyerekek sikeresen működjenek együtt másokkal.
Eredeti tanulmány: Tauzin, T., Call, J., Gergely, G. (2024) Infants Produce Optimally Informative Points to Satisfy the Epistemic Needs of Their Communicative Partner. Open Mind 2024; 8: 1228–1246.