Életünk során különböző kapcsolatokat formálunk más emberekkel. Néhány ismerősünkkel (például távoli kollégákkal vagy az eladóval, akivel reggel a pékségben találkozunk) csupán köszönünk egymásnak, nincs más interakciónk velük. Másokkal esetleg együtt ebédelünk, néha találkozunk egy kávéra vagy kölcsönkérünk tőlük egy könyvet. És vannak olyan emberek is az életünkben, akikkel minden fontos pillanatot szeretnénk megosztani és akikre a nehéz pillanatokban is számíthatunk. A velük való kapcsolatainkat nevezzünk közeli kapcsolatoknak.
Habár az első életéveinkben többnyire a rokonaink tartoznak ebbe a körbe, később a munkatársainkkal, a barátainkkal és a partnerünkkel is kialakulhatnak más-más jellegű, de hasonlóan szoros kapcsolataink. Egy külső szemlélő számára - és különösen a babák számára, akiknek általában nincs sok kapcsolata a családi kötelékeken kívül - így nehéz lehet megállapítani, kik állnak hozzánk közel. Ráadásul a kapcsolatokat alakító szokások és előírások kultúránként is eltérőek. Mindezek ellenére vajon meg tudják állapítani a babák, hogy kik állnak közel egymáshoz?
Vannak kutatási eredmények, miszerint egyes jelzések kultúrától függetlenül bizonyos kapcsolatokhoz társulnak. Ezek a jelek megkönnyíthetik a mások közti viszonyok feltérképezését. A testméretbeli különbségek az állatvilágban például gyakran utalnak alá-fölérendeltségi viszonyra. Ehhez hasonlóan az étel megosztása utalhat közeli kapcsolatra, hiszen nyálcserével jár. A babák ezeket a jeleket már nagyon korán felismerhetik és segítségül hívhatják a társas környezetük megértésében.
Ashley Thomas (Harvard University) korábbi, online adatgyűjtésen alapuló kutatása arra utal, hogy a babák valóban a közeli kapcsolatra utaló jelnek tekinthetik az ételmegosztást. Kutatóink arra voltak kíváncsiak, hogy ez az eredmény megismételhető-e egy jobban kontrollált, személyes jelenlétet igénylő kutatási helyzetben is. Míg Thomas és munkatársai csak videóról tudták elemezni a babák viselkedését, a CEU-s csapat szemmozgáskövetővel is monitorozta a kicsik tekintetének irányát és idejét társas interakciók megfigyelése közben.
A kutatásban részt vevő 8-10 hónapos babák olyan videókat láthattak, amelyekben egy bábot különböző személyek más-más közös tevékenységbe vontak be. Az egyik szereplő az ételét osztotta meg a bábbal, míg a másikuk labdázott vele.
A kutatók azt szerették volna megtudni, hogy melyik típusú interakció utal közelebbi kapcsolatra a babák szerint. Azt figyelték meg, hogy melyik szereplőtől várják a kicsik, hogy a báb segítségére siessen egy nehéz helyzetben: megmérték, hogy melyikükre néznek inkább, amikor a köztük lévő báb sírva fakad.
A babák hosszabb ideig néztek arra a szereplőre, aki korábban megosztotta az ételét a bábbal, ami azt sejteti, hogy inkább arra számítottak, hogy ő fogja megvigasztalni a bábot. Úgy tűnik, a gyerekeknek a korábban megfigyelt interakciók alapján kialakult egy elképzelésük arról, hogy a báb mennyire közeli kapcsolatban lehet ezzel a két személlyel: a kicsik a közös játékból kevésbé következtettek szoros viszonyra, mint az étel megosztásából. Ez még mindig egy új kutatási terület és korai lenne kimondani, hogy az ételmegosztás általános jele a közeli kapcsolatoknak, de arra utal, hogy az elménk már egészen korán felhasználja ezeket a megfigyeléseket a társas viszonyok feltérképezésére.
Eredeti tanulmány: Ciftci, B. G., Kominsky, J. F., & Csibra, G. (2025) Do infants use cues of saliva-sharing to infer close relationships? A replication of Thomas et al. (2022) Royal Society Open Science 12 240229 http://doi.org/10.1098/rsos.240229
Idézett tanulmány: Thomas, A. J., Woo, B. M., Nettle, D, Spelke, E. S., & Saxe, R. (2022) Early concepts of intimacy: young humans use saliva sharing to infer close relationships. Science 375, 311–315. doi:10.1126/science.abh1054